A polikristályos napelem a szilícium alapú napelemek közé tartozik. Magyarországon az egyik legelterjedtebb típus. Gyártási technológiája hasonló a félvezetők gyártásához, mint a tranzisztorok, processzorok, memóriák.
A polikristályos alapanyagot speciális – ún. irányított lehűlési gradiensű – öntési eljárással nyerik a tisztított szilíciumból. A kiöntött polikristályos tömböt öntecsnek nevezik. A polikristályos anyagszerkezet tulajdonképpen oszlopos egykristályszemcsék együttesét jelenti, tehát nem homogén egykristály. Az öntési eljárás jelentős energiamegtakarítást jelent az egykristályhúzáshoz képest, ugyanakkor nagy, 500 mm-nél nagyobb élhosszúságú hasáb alakú polikristálytömbök gyártását teszi lehetővé, amint a képen látható. A szilícium öntecst szétfűrészelik vékony lapokra. A szétfűrészelés jelentős veszteséggel jár, mert a vágás során a cellák kb 40%-a széttörik és használhatatlanná válik.
A téglalap alakú cellák többszöri hőkezelés és felületkezelés után képesek a megadott hatásfok elérésére. A cellák kezelése után forrasztják rá az ónszalagot, laminálják és megkapja az alumínium keretet. A gyártási folyamat végén tesztelik. A teszt két részből áll. Egyrészt magában foglalja a termelési adatok ellenőrzését egy úgynevezett napszimulátor segítségével, másrészt vizsgálják a külső hatásokkal szembeni ellenállását, pl jégeső.
